OKt.31-Nov.01.
Beköszöntött az ősz, hűvös már az idő. A világ lelassul, a természet lassan téli álomba merül, s vele együtt mi is érezzük a változást.
Samhain a boszorkányok újéve. Az Ősök Éjszakája. Nem csupán tökökről és fekete macskákról szól. Ősi kelta időkre nyúlik vissza, és nem amerikai ünnep. A kelták két nagy évszakot különböztettek meg: a világosat, és a sötétet. Szó szerinti fordításban Samhain a nyár végét jelenti. A terménybetakarítás végét, a sötét évszak kezdetét. Mégcsak nem is csokiról, vagy csínyről szól. Ezen a varázslatos éjszakán az alsó és felső világok közti fátyol elvékonyodik, intuíciónk élesebb, mint valaha. Boszorkány az ember vagy sem, ez egy remek alkalom a belső munkához. Számot vetünk, elengedünk dolgokat, melyek már nem szolgálnak bennünket.
A Nap ereje gyengül, halványul, a Föld pihenni készül. Mi pedig befelé fordulunk, érezzük a múlandóságot, a halandó létet. Megszületik az új évkör, fordul egyet a Kerék.
Én a természet körforgását ünneplem, s az ősök tiszteletét. Hagyom magam vinni- a fényből a sötétségbe. Ilyenkor oltárt állítok az előttem járóknak, őseimnek, szeretteimnek. Kirakom képeiket, kedves személyes tárgyaikat (ékszer, karácsonyfadísz,cigaretta, vagy akár egy régi, kézzel írt recept). Felajánlást helyezek el: ételt, bort, cigarettát, kávét. Szeretetteljes időszak ez, az emlékezés csodájával. Várom őket, szellemüket hívom, kapcsolódni és tanulni vágyom. Ilyenkor szerte a világban Samhain-tüzek gyúlnak. De elég egy gyertya is. Meggyúlik az emlékezés lángja. Meditálok rá, kicsit visszamegyek a múltba, kihasználom a világok közti határ vékonyságát, s adottságaimat. A tűz most nemcsak meleget ad, hanem rámutat és emlékeztet arra, hogy a sötétség csak az élet másik arca. A parázs sercegése őseink hangján szól. Az ő útjukon járunk, talpunk alatt múlt és jövő találkozik. Sétálok a természetben, hallgatom a lehulló levelek susogását, mely az elmúlt nyár, s időszak meséit hordozza.
Ez valóban egy varázslatos éj. Utazásra, önvizsgálatra, belső munkára, elengedésre invitál.
Ne feledjük: a sötétség nem is oly félelmetes, hisz bennünk ég a fény! Kövessük bátran belső lámpásunkat, mely ott pislákol bennünk. A pislákoló fény idővel lánggá válik bennünk és fejlődik, míg végül valódi tűzoszlop lesz. Lépjünk bátran az őseink útjára, merjünk hallgatni belső hangunkra! Bennünk a múlt, a jelen és a jövő együtt lélegzik. Őseink pedig figyelnek.
Tudom, szeretteim halála nem végleges. Nem siratom az utazót, hisz tudom, ő csak előbb indult el a végtelen ösvényen. Átlépte az árnyék kapuját, s a fény országát járja.
Megragadom az alkalmat, hogy megemlékezzem Patricia Crowtherről, a modern wicca nagyanyjáról, aki nemrég 97 éves korában kelt útra. Patricia rendkívül sokat tett a wicca vallás népszerűsítéséért, rádióműsort is vezetett, feltárta a boszorkányság történetét és folklórját. A televízióban is többször szerepelt, valamint számos könyvet írt a témában. Üdv az utazónak!
