Karakterszemüvegeken keresztül
Egyensúlyban
1.
Hajrá, képes vagy ezzel a kis széllel megbirkózni! Van egy fantasztikus
ötletem. Repülj magasabbra, pontosabban fogod látni a virágokat!
2.
Úgy szeretlek téged! Régen engedtem meg, hogy szeressek, és szeretve
legyek. Nagyon köszönöm, hogy meggyógyítottad a szívemet. Most már
meg tudom bocsátani mindenkinek a fájdalmakat, magamnak is. Hiszen
megtettük, ami tellett tőlünk. Van neked is varázspálcád, mint a
Tündéreknek? Érzem, hogy itt vannak a közelben.
3.
Szia! Én is jövök, játsszunk együtt! Nézd csak a pörgős szoknyámat! A
nagyitól kaptam szülinapomra. Ezen is vannak virágok. Gyere, szállj
rájuk! Ők nem lesznek fincsik, de én annyira édi vagyok. Igazán
megpróbálhatnád. Ha elbújsz a fodrocskám alá, akkor majd elsőre nem
talállak meg. Jó?
4.
Te éltél földhöz, fához kötődve. Alattad volt talaj, ami megtámasztott.
Engem a szüleim, majd én magamat. Emlékezünk erre mindketten. A
biztonság fontos része az életünknek.
5.
Szabadon élni élvezet. Látom, szerinted is. Megtanulom tőled ezt a
finom, lágy tovább billenést. Mutasd még egyszer! Megint.
6.
Óh, milyen gyönyörű, kecses és bájos vagy! Én is repülök veled.
Forgunk körbe-körbe. Már egyek vagyunk. Így szállunk fel a magasba.
7.
Érdekes és izgalmas vagy. Alázattal figyelem, ahogy sétálgatsz a
virágon, ízlelgeted édes nektárját, majd tovarebbensz. Váltsál irányt
drága lélek! Látom, hogy a gyermekek kezében van lepkeháló.
8.
Olyan vagy, mint egy derűs fuvallat. Lelassulok én is. Észreveszem,
értékelem mindazt, ami bennem, és körülöttem van.
9.
Amikor bebábozódtál, kizártad a külvilágot, megérkeztél magadba.
Rábíztad az Univerzumra a sorsodat. Bölcsen tetted. Színesebb, és
erősebb lettél, mint ahogy a várakozás előtt elképzelted. Most pedig
szállsz a fény felé, hogy megtisztulj.
Egyensúlytalanul
1.
Én vörös vagyok. De te? Neked milyen színed van? Sápadt sárgának
tűnsz. Hogy tudsz ennyire elfáradni? Szedd már össze magadat! Túl
sokáig vagy egy virágon. Egyáltalán hallod, amit mondok? Hozzád
beszélek. Nem érted? Hiába, nem lehet mindenkinek olyan jó a feje,
mint nekem. Figyelj! Elmondom még egyszer. Hogy merészelsz hátat
fordítani nekem? Menj a szemem elől és a kertemből is! Látni sem
akarlak! Ajánlom, hogy vissza se gyere!
2.
Bánatos vagyok. Én itt ülök. A sós könnyeim marják az arcomat. Senki
sem szeret engem. Legalább benned lehetne annyi együttérzés, hogy ide
repülnél hozzám. Te is csak magaddal törődsz. Még egy állatnak
sincsen szüksége rám. Biztos őt is megbántottam valamivel.
3.
Azt hiszed dalra fakadok itt neked? Eleget táncikáltál már előttem,
majdnem beleszédültem. Egyébként mitől vagy ennyire vidám?
Figyeltem rád. Most én jövök. Előadom én neked az igazi
könnyedséget. 3 perc, és a többiek is engem fognak hallgatni.
4.
Csinálsz valami hasznos dolgot is? Röpködsz, eszel. És még? Az előbb
megspórolhattál volna 2 méteres utat, ha nem közben gondoltad volna
meg, hogy melyik virág legyen a következő.
5.
Hol vagy már megint? Állandóan ide-oda szállsz. Hogy tudsz ennyire
nyughatatlan lenni? Fejezd már be! Eleged volt gúzsba kötve, amikor
nem tudtál mozdulni, de túlzás, amit most művelsz.
6.
Miért mondja mindenki, hogy szép vagy, és miért boldog, ha lát téged?
Hol az otthonod és a családod? Miért vagy ilyen sokat távol tőlük, ha
szereted őket? Nem vágysz haza? Nem látom, hogy sietnél végre
hozzájuk. Áh, én nem hiszek benne, hogy egységben élsz. Te boldog
vagy így?
7.
Idegesít a titokzatosságod, nem látok beléd, nem érezlek, nem értelek.
Mit adsz te a világnak? Miért nem fejezed be, amit elkezdtél? Alig
szálltál rá a virágra, és már el is repültél tovább.
8.
Hű, de nagyon ráérsz itt időzni! Nem kellene már csinálnod valamit?
Menjél dolgodra! Nekem biztos, hogy nem hozol örömöt az életembe.
9.
Fekete szemüvegemen keresztül nézlek. Tele vagyunk veszteségekkel.
Te meddig élsz? Néhány hétig, vagy hónapig, talán egy évig? Minden
mulandó. Állandóan gyászolunk.
