Szeptember… 9… bölcsesség… befejezés… kognitívvá tétel…
Bonyolult lehet elsőre, túl tömény, olyan megfoghatatlan.
A bölcsességben benne foglaltatik a tapasztalatok átfésülése:
– mi az, amit idáig elértem,
– mi az, amit magammal vihetek,
– és mi az, amin esetleg dolgoznom kell még.
A dolgok befejezése alatt azt értem, hogy számot vetek arról, mi az a gyakorlati tudás, amit be tudok építeni az elkövetkezőkben.
Az én sorsszámom az 5-ös.
Mátrixomból kifolyólag ebben az évben váltam felnőtté.
Mindig is fontos volt számomra a szabadság.
Ezt eddig úgy éltem meg, hogy lázadtam minden ellen, ami ellen csak tudtam.
Ezt nagyon okosan bebújtattam a punk mögé.
Az életem örök lázadás volt – iskolákban, munkahelyeken, majd végül, ahogy idősödtem, koncerteken a közönségben nagyon szépen tudtam is működtetni.
Aztán idővel ez sem adta meg azt az impulzust, amire igazán szükségem lett volna.
Keletkezett egy hiány.
Ránéztünk erre a működésemre, szépen lassan leomlottak a falak: olyan családban, olyan munkahelyen, olyan környezetben élem az életemet, ahol rengeteg a korlát.
Évekig szembementem ezekkel, majd amikor nem voltak korlátok, akkor csináltam magamnak.
Mert a korlátok adnak egy álbiztonságérzést, benne tartanak a megszokottban.
Viszont ha egy másik szemszögből nézek erre rá:
mi történik akkor, ha nincs korlát?
Akkor megjelenik a szabadság.
Azaz az 5-ös szám, ami nekem mátrixomból kifolyólag egy billegő számom.
Amikor elérem a szabadságot, akkor tudok-e vele mit kezdeni?
Sokan vágyunk arra, hogy szabadok legyünk.
De amikor ott van, megijedünk tőle és gyorsan bekorlátozzuk magunkat – mert az az ismerős.
A szabadság megfoghatatlan, a korlát pedig megfogható.
Miért veszem el magamtól a szabadságot, a vágyott állapotot, csak azért, mert ezt tanultam, ezt adták rám?
Azért, mert a környezetem nem bírja el, nem tud ezzel azonosulni?
Nem bennem van a hiba, ha ők nem bírják el.
Ez a hónap a befejezésé:
leteszem a korlátokat, amik gátolnak abban, hogy azt a szabadságot éljem, ami a sorsom.
Nagyon érdekes számomra az, hogy így tanít az élet a szabadság megélésére.
Először az ellentettjét ismertem meg töviről-hegyire, és nem úgy, hogy odaadta volna: „tessék, élj szabadon”.
Ez mégis egy jó tanítás, mert így tisztában vagyok azzal, mi akadályozza a szabadság megélését.
Igen, nehéz az, ha nincs minta arra, mi a szabadság.
De egyben jó lehetőség is: van lehetőségem kialakítani az újat.
Szabad kezet kapok.
És ez lesz az igazi tudás – ami már megfogható.
2 megjegyzés
Ovezi
Fantasztikus és az is, ahogy megfogalmaztad a tanítást! A lélek felnőtté válása 9-es személyes évre esik, az idei évszám 9, hónapszám 9, napszám holnap 9 (egész dátum 45/9) lesz. Tiszta szívből kívánom, hogy az ötös számodon belül az összeset és mindhárom síkon megtapasztald! (Nálam ez a 3-as sorsszámmal történt, nem beszélhettem, nem szóltak hozzám, nem kapcsolódhattam és nem kapcsolódtak hozzám. Újjászületésként és nagy boldogságként éltem meg a váltást.)
Jano
No igen!
A szabadság legtöbbször az a korlátlanság, amiben levesszük, amiket magunkra vettünk. Nehéz dolog, de az egyetlen járható út, melyen sok csoda vár ránk. A többi csak olyan, ami folyton visszatér oda, ahonnan indul.