Ruhatárm 2.

Néha még eszembe jut, az a nagykabátos hölgy, akit lefröcsköltek. Olyankor azon elmélkedem, mennyi szokást hordozok magamon, mint felvett ruha, a múltamból. Miközben ezen merengek, ráeszmélek, hogy előnyös és hátrányos ruháink is vannak és így alakult ki mindaz, amit napjainkban használunk.

Többször eljátszottam a gondolattal, hogy emberek pizsamában mennek be a munkahelyükre, vagy éppen fürdőruhában ülnek be egy elegáns étterembe, vagy színházba. Igen mosolygós képek öntötték el képzeletvilágom. Elmélkedésem lényegei kérdése az volt, hogy miért is öltözködünk évszaknak és alkalomnak illően. Ezt, környezeti szereplőink jelentőség béli többsége, egész jól működteti. Viszont ebben is vannak, akik nem igazán találják önmagukat.

Ez a kis mókás eszmefuttatást tovább szövögetve, a kérdés, hogy milyen sok emberrel fordul elő, hogy hazaviszi munkahelyi problémáit, vagy beviszi munkahelyére az otthoniakat. Néha, gyerekesen viselkedünk, mikor nehézségbe ütközünk, máskor meg komolyan vesszük azokat a dolgokat, melyeket tréfaként tesz az élet elénk.

Így bontakozik ki, hogy nem csak a fizikai testünknek vannak ruhái, hanem mind lélektestünk, mind szellemtestünk, rendelkezik körvonalazható testtel és van mindegyiknek ruhatára. Lélektestünk öltözékei az érzelmek, míg szellemtestünket a gondolati világunk színes kavalkádjával öltöztetjük.

Elgondolkoztató, hogy fizikai ruhatárunkat egész jól alkalmazzuk. Tudunk évszaknak, időjárásnak, feladatnak, hangulatnak, alkalomnak megfelelően öltözködni. Ezzel védjük magunkat a különböző, például időjárási körülményektől való kitettségektől. De ruházatunkat, sokszor használjuk önkifejezésünk megnyilvánulására is. Barátságosnak, nyitottnak, fegyelmezettnek, félelmetesnek, figyelemfelhívónak és még sorolhatnám, mennyi mindennek igyekszünk láttatni magunkat. Valójában nem gondolja senki, hogy az alkalmak és helyzetek tükrében helytelen lenne, hogy azokhoz mérten folyton átöltözködünk. Ez a folyamat életünk természetes részét képezi.

Viszont az már érdekes, hogy miért nevezik köpönyegforgatónak, aki más-más alkalomhoz, változtat a személyiségén. Vajon menyire tudjuk ezeket a ruhatárakat kezelni lelki és szellemi testeinken. Hány olyan ruhával rendelkezünk, amit még gyermek, vagy kamasz korunk óta nem cseréltünk le. Pedig gyakran rendelkezünk olyan ruhákkal, amik már idejemúltak, vagy kinőtek. Az érzelmeink legtöbbjét, születésünk után tanuljuk, vesszük magunkra. Ezeket az akkori környezeti szereplőink, és az általuk képviselt világ alapján „tanuljuk” tesszük magunkévá. A kor előre haladtával helyzetünk és környezetünk, gyakran merőben megváltozik. Ennek tudatában, az érzelmeinket „érzelmi ruháinkat” is újra kellene gondolni. Amit gyerekkorunkban kialakítunk, például a szeretetnyelvünkben, azoknak alapjai az akkori korban (gyakran generációs gyökereinkben) vannak. Ahhoz, hogy a számunkra nem előnyös, hasznos, vagy jól működő érzelmi impulzivitásokon tudjunk változtatni, meg kell tanulnunk a jelent érzékelni és az ahhoz illő érzelmekkel új kapcsolatokat kialakítani. Valójában, meg kell tanulnunk egy saját, önálló érzelmi ruhatárat kialakítani és annak alkalmazását elsajátítani.

Ha ezek után elképzeljük, hogy már nem csak a fizikai testünknek van szüksége ruhákra, melyeket alkalomhoz és helyzethez mérten használni tudunk, hanem a lélektestnek is, tegyük fel a kérdést: „Mi is lehet a szellemtestünk ruhatára?”. Míg fizikailag jól körülírható a testünk, lélekben már kicsit nehezebb. De talán legbonyolultabb a szellemtestünknél meghatározni, hogy meddig, tart a test és honnan van a ruha rajta. A szellemtest körvonala, az önmagunk meghatározása. De mi is ez? Jellemzően a gondolkodásunk, identitásunk. Itt egyik részünk az, ami a leszületésünkből adódó feladataink, tanulásunk köré csoportosodik és ide tartoznak azok is, melyeket készség szintjén, előző életeinkből hozunk. „Ruhatárunk” pedig jellemzően az, melyet fogantatásunktól veszünk, gondolati szinten magunkra.

Egy-egy szavunk mögött igen komoly fogalomtár alakul. Gondoljunk bele például az otthon szavunkba. Bár ez egy szó, mennyi mindent jelent. Személyes jelentésében benne vannak, hangok, képek, érzelmek, gyakran még illatok is. A legtöbb embernek ez a szó felsejlésekor, komplex képek jelennek meg tudatában. Kinek-kinek negatív és pozitív felhangokkal. Minél erősebb múltbeli képeink vannak, annál jobban kötődnek ehhez a szóhoz. Így gyakran, amikor elindulunk saját önállósulásunk, felnőtté válásunk útján, igyekszünk önálló otthont kialakítani. Gyakran egy jobb élettérre vágyunk, de azt tapasztaljuk, hogy a múltunk otthonát építjük újra és újra. Mindaddig, míg a múltunkból hozott szó mögötti fogalmat nem tudjuk a jelenünknek megfelelően újra írni, addig azt, aszerint fogjuk újra és újra építeni. Így hát érdemes elgondolkodni, hogy a szellemi ruhatárunk „otthon” nevezetű „otthonkáját” kell e és ha igen, miként kell lecserélnünk.

Ezen hármasság alapján, érdemes elgondolkodni, hogy milyen ruháink vannak, amiket talán érdemes lenne lecserélni. Mennyi olyan ruhánk van, amit még otthonról hozunk és már nem igazán jó ránk. Szüleink és más környezeti szereplőink, az akkori környezetnek és tudásuknak megfelelően, az általuk adható, legjobb ruhákat adták nekünk. De vajon, a jelenben, mi nem vagyunk képesek, saját részünkre jobb „ruhákat” beszerezni?

Gyakran kérdezik tőlem: Jó, jó, de milyen módon kell ezt megtenni? Néha az önismeret fejlesztése egy hatékony módszer. Viszont gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy mielőtt új „ruhákat” próbálunk meg felvenni, nem vetkőzünk le. Nem igyekszünk megkeresni saját testünket és annak határait, így gyakran, még csak nagyobb káoszt teremtünk. De hogyan is lehet rátalálni testeink határaira. No ehhez nagy segítséget nyújthat a számmisztika.

Születési dátumunkban benne rejtőznek személyiség jegyeink és a sorsfeladatunk. A sorsfeladat mellet az is nagyon megfogható, hogy azt milyen úton tudjuk elérni. Nagyban meghatározó, hogy megszületésünktől (és sok szempontból, már jóval ellőbbről), elkezdünk „öltözködni” Az életünk jelenleg helyzetéből és környezetéből adódóan, már semelyik testünk sem „meztelen”. Ettől függetlenül, meg kell találnunk testünk határait, körvanalait, jellemzőit. Ha már levettünk magunkról mindent, ami ezen földi életünk alatt magunkra vettünk, nem jelenti azt, hogy a ruhatárainkban nincsenek olyan darabok, amik minden szinten alkalmasak arra, hogy megtartsuk. Ezek mellett, találunk majd olyanokat is, melyek helyett úgy érezzük, hogy tudunk jobbat beszerezni. És ha elkészül a saját „ruhatárunk, akkor azt meg is tanulhatjuk, hogy miként használjuk tudatosan. Ezért, egy jó önismereti alapnak tartom, hogy ismerkedjünk meg azzal, hogy mivel és miként születtünk le. Nézzünk utána annak, hogy mi is van belekódolva a születési dátumunkba.

Viszont, ha ezt már megtesszük, mennyi érdekességet rejthet, hogy egy számmisztika alaptanfolyam keretén belül, nem csak a saját értelmezésünkhöz juthatunk hozzá, hanem környezeti szereplőink mozgató rugóját is megérthetjük. Mennyi kérdésünkre kaphatunk választ és mennyi dologra adhat ez megoldást. Ezért hát motivállak benneteket, hogy csatlakozzatok be egy ilyen kurzusra és nyissátok ki „Pandóra szelencéjét”.